Ötszázadik „gyógyító maciját” varrta meg és ajándékozta egy gyermekkórháznak Somlainé Kiss Viktória. Ez számszerűsítve húsz méter szőrme, közel egy kilométer cérna, ezer fekete gyöngy, sok zsáknyi tömőanyag, és négy év alatt több mint 750 hobbi-munkaóra… Miért kezd ekkora energiabefektetéssel jótékonykodni az ember? És hogyan gyógyít egy plüssmaci?
A 40. születésnapjára kapott ajándékutalvánnyal kezdődött a történet. A többféle lehetőség közül Viki a mackókészítő tanfolyamot választotta, és ezzel eldőlt, mi lesz a következő négy év szabadidős programja. Az élménydús varrónap végén megszületett az ötlet: gyerekeknek szeretne örömet ajándékozni gombszemű macik formájában. Már hazafelé megvásárolta hozzá az alapanyagokat. Kisebb nehézséggel indult a dolog. Amikor elkészült az első harminc macival, írt hospice háznak, rák-alapítványnak, bohócdoktoroknak, kórházaknak, ám három hétig semmi válasz nem érkezett. Már majdnem elkeseredett, amikor jelentkezett a Bethesda Gyermekkórház, és azóta nincs megállás. Már tízszer járt náluk, egy alkalommal pedig a Gottsegen György szívklinikán. Alkalmanként negyven maci talál új gazdára. A járványhelyzetben az egyesével zacskózott plüssöket nővér osztja ki, így elmarad a Viki számára olyan fontos személyes találkozás, amikor egy dobozból mindenki választhat magának macit, lehet a gyerekekkel bohóckodni, játszani, a szülőkkel pedig beszélgetni. Ami az aggódó szülőknek jóleső lelki támogatás, a kicsik pedig minden látogatónak örülnek, ha nem visznek semmit, akkor is. Vikitől viszont egy „gyógyító macit” kapnak, ez áll ugyanis színes cédulán egy kis vers kíséretében: „Megérkezett egy puha kismedve, A szeretet cérnájával öltögetve, Bátorságot ad majd neked, Gyógyulni fogsz, ha megöleled”. A gyerekek fogékonyak a mágikus üzenetre, és van, aki a műtőbe is magával viszi a mackót. Tudjuk, a gyógyulás esélye jóval nagyobb, ha hiszünk benne. „Sokan hordanak keresztet vagy amulettet, a pénztárcában kavicsot, ezek a tárgyak plusz erőt adnak. Ezzel a céllal készülnek a macik is, hogy lelkileg megerősítsenek, bátorítsanak. Szívmelengető élmény volt, amikor láttam, a pici fiú hogyan tanítgatja a másikat: ne úgy fogd, inkább öleld meg a macit, úgy gyógyulsz.” – meséli Viki ragyogó arccal. Aki látja, hallja őt, elhiszi, hogy a mackóvarró cérna valóban szeretetből készült. Megérezte ezt a kórház vezetősége is, és a különleges támogatóknak járó kitűzővel honorálta ezt a szívvel-lélekkel zajló munkát. De honnan az indíttatás mindehhez? Viki gyerekként játékbabáknak varrt ruhát, aztán egészen más irányt vett az élete, képszerkesztő lett egy professzionális fotós cégnél. „Ma már inkább csak az elszakadt ruháinkat és persze a macikat varrom. Szeretek öltögetni, közben lehiggadok, töltekezem” – magyarázza el, hogyan készülnek örömből a figurák.
Aki ismeri tudja, hogy a mosolygós fiatal nő mindig tevékeny. Sportol, önkéntes a Vöröskeresztnél, a Mikulásgyárban, a cinkotai evangélikus gyülekezetnél, kézműveskedik, táboroztat. Két nagy gyermeke van, így mára több a szabadideje, amit hasznosan szeretne tölteni. Sokan keresik azzal, hogy vásárolnának tőle, ám a macik nem eladók, kizárólag ajándékba adja őket. De van más „ajándék-ötlete” is: „Bármikor adhatunk egymásnak a lelket gyógyító dolgokból, ezek az odafigyelés, jószándék, együttérzés, öröm, mosoly. Mindez ingyen van, ám sebeket foltoz testen és lelken.” Benedek Ágnes |