Decsi István mesteredző, a Kertvárosi Vívó SE elnöke
Advent utolsó hétvégéjén sporttörténelmi vívódöntőt láthatott a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokba kilátogató közönség. A férfi kardozók aranycsatáját ugyanis a vasasos (kétszeres olimpiai bajnok) Szilágyi Áron és a kertvárosi színekben versenyző (világbajnok) Decsi Tamás vívta. S hogy mi ebben a rendkívüli? Nos az, hogy az előbbi versenyzőnek Tamás bátyja, Decsi András, míg utóbbinak a két Decsi-fiú édesapja, Decsi István az edzője. Azaz egy döntőben a család mindhárom férfitagja érdekelve volt. Ráadásul Decsiéknél ma már Áront is felig-meddig családtagnak tartják, aki edzései javarészét az erzsébetligeti Vívópalotában végzi, így elmondható, hogy a kertvárosi vívóműhely főszereplői 2018-ban kisajátították maguknak a magyar bajnokság fináléját. – Jobbkor nem is jöhetett volna létre ez az „álomdöntő” – mondta Decsi István –, mint 2018 végén. Ez az ünnepi pillanat ugyanis napra pontosan klubunk létrehozásának tízéves jubileumán volt. A Decsi-család régi árpádföldi família, amely változtatva a kertvárosi hagyományokon, mely szerint csak hálni jártak haza a XVI. kerületbe, egyébként pedig más városrészben aratták sikereiket, a pekingi olimpia után a kerületben kezdték el lerakni a vívás alapjait. – Tudatos volt ez a döntés, szerettünk volna hagyományt teremteni, és szerettünk volna egy rendkívül szép és érdekes sportágat megismertetni az itteni fiatalokkal. Hát, valahogy így kezdődött a KVSE története. 2009. januárjában a Móra Ferenc Általános Iskolában ugyanis hivatalosan is bejelentették a kerületi vívóklub megalakulását. Igaz, akkor még mindössze egyetlen versenyzővel, Decsi Tamás leigazolásával működött a klub. Ám, így is szinte azonnal komoly sikereket könyvelhettek el, hisz a klub egyetlen klasszisa a megalakulást követő első nyáron a törökországi Antalya-ban rendezett világbajnokságon egyéniben és csapatban is bronzérmes lett. Soha rosszabb kezdést. – Tomihoz hasonló klasszist természetesen nehéz kinevelni, de mi azon vagyunk, hogy minél több tehetséget adjunk a magyar vívásnak. A KVSE hívószavára már 2009-ben rengetegen jelentkeztek. A klub alapbázisának számító Ida utcai iskolából például 76-an kezdtek vívni. De a Táncsicsban, az Aranyban, a Jókaiban és a Batthyányban is harminc körüli létszámmal indultak a tanfolyamok. Amely lelkesedés máig kitartott, hisz a 2019-es legfrissebb adatok alapján több mint 200-an vívnak az erzsébetligeti klub színeiben. A tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest persze történtek változások. Az iskolai háttér máig megmaradt, itt mindössze annyi történt, hogy a Jókai helyét a Lemhényi vette át, amely iskola ma a legerősebb bázisát jelenti a klubnak. Köszönhetően Majzik László testnevelőnek, aki szülőként ismerkedett meg a vívással, és ma már a KVSE szakmai csapatát erősíti. – Klubunk fejlődésének egyik záloga, hogy a szakmai team-ünk minden tagja azonosulni tud a módszereinkkel. Köszönhetően annak, hogy az edzői feladatokat a két fiamon, Tomin és Andrison kívül, volt tanítványaim, Kocsis Zsolt és Fekete-Kovács Benedek, illetve néhány régi barátom, vívótársam, Hajdú Béla, Király Bence és Galba László látják el. Ehhez a gárdához csatlakozott Majzik tanár úr, akivel, kijelenthetem, erősödött a csapatunk. Ahhoz, hogy egy klub eredményessé váljon, nagyjából tíz évre van szükség. Ennyi idő kell ahhoz, hogy felálljon a sportágra jellemző „hierarchikus” rendszer, amely a legkisebbektől a versenyzőkig (azon belül pedig a válogatottakig) tart. A KVSE ma öt iskolában közel 80 gyerekkel próbálja meg megszerettetni a vívást. Akikkel ez sikerül, azok pedig egyre gyakrabban léphetik át az erzsébetligeti Vívópalota kapuját. Annak az intézményét, ahol ma már nemcsak Decsi Tomitól, hanem a kadet Európa-bajnok Kern Biankától és Baaken Mátyástól is elleshetik a hatékony akciókat. – Klubunk életében nagy előrelépést jelentett, hogy az önkormányzat megépítette az erzsébetligeti Vívópalotát. Ez ugyanis olyan bázist teremtett, ahol már komolyan lehet alkotni. Nem csoda, hogy a kétszeres olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok Szilágyi Áron is sokat edz a kertvárosi létesítményben. Ehhez persze az is kellett, hogy a Decsi-család harmadik tagja, Andris 2015-ben hazatérjen Ázsiából (ahol közel tíz évig edzősködött), és elvállalja a klasszis felkészítését. Az együttműködés Áron második olimpiai aranyérmét eredményezte, Andris pedig Rió után a magyar kardvívás szakágvezetője lett, amely újabb lendületet adott a magyar kardvívásnak. Áronék, Tomiék ugyanis az elmúlt két évben sikert sikerre halmoztak, világ- és Európa-bajnoki érmeket szereztek, jelenleg is harmadikok a világranglistán. Ez utóbbi azért sem elhanyagolandó, mert hamarosan kezdődik a tokiói olimpiai kvalifikáció, és a Decsiékkel megerősített magyar csapat eltökélt szándéka, hogy kivívja az olimpiai szereplés jogát. – Nálunk a gyerek az első, a célunk, hogy mindenki jól érezze magát, s ha tehetséges, illetve kellő akaraterővel rendelkezik, akkor legyen lehetősége az élsportra. A vívás egy fantasztikus sportág, nagy tradíciókkal rendelkezik, erőt, fizikumot, kreativitást és gyorsaságot kíván, egy olyan sport, amelyre mindenki, gyerek, edző és szülő is büszke lehet.
Fiatalok edzése a mátyásföldi Vívópalotában
Hát, legyünk mi is büszkék a saját vívóklubunkra, amely már az első tíz évében rengeteg örömet szerzett nekünk. És a jubileum kapcsán kívánjuk nekik, hogy az elkövetkezendő évek is hasonló gazdagok legyenek, mert abból nemcsak a szülinapos klub, hanem az egész kerület profitálhat. Isten éltessen, KVSE! Riersch Tamás
|