Manapság jó, ha az emberfia Besenyő Pista bácsin nevelkedik, mert akkor mindig tudja, hogy: Mi hülyeség, mi nem az – ahogy mondta az előadáson a Besenyő Pista bácsi, hozzátéve: Hazamennek, és már tudják... Mivel utána én is hazamentem, szerintem tudom, de majd meglátjuk.
Szomorú dolog, ha az embernek elhalálozik a gimnáziumi osztályfőnöke, még szomorúbb, ha mindez a szerző szülővárosában, Miskolcon történik, és temetésre kell menni a péntek délutáni csúcsban, 36 fokos kánikulában. Suhantunk is a pályán tömegesen, már Bagot is elhagytuk, amikor besűrűsödött a sor. Mondhatni megálltunk. Hát ez nagy szívás, mert erre ugyan nem készültem. Volt úgy fél liter vizem, az tán kitart valameddig. De ez a tűző napsütés a kánikulában a gyalogos-sebességű vánszorgással ötvözve – nem sok jót ígér. Hívtam a nejem, nálunk ő a digitális vasszűz – előtte semmi nem maradhat titokban, minden információt kiolvas a mobiljából. Mondta is nyomban: Nehogy behajts a Bag-Tura-Aszód és Hatvan közötti pályaszakaszra, mert végig vöröset mutat a GPS. Kösz – mondtam – már behajtottam... Az nagy baj, Bagnál ugyanis le kellett volna menni a régi 3-as útra, más is azt teszi... Az ezután következő, közel egy órás szenvedés nyilván semmiség volt a kereszthalálhoz képest. Egy betonszállító teherautó az átlagnál rosszabbul viselte a cammogást, vezetője át-átmászott sávokon, időnként helyre kellett dudálni (lehet, hogy kötött a betonja szegénynek, tán azért volt ilyen idegbajos), de a környező autóstársak zöme állta a sarat – három kilométeres óránkénti sebességgel nyammogtuk a nihilt; nyolc kilométernyi fonnyasztott vashernyó cammogott kipufogógőzbe burkolózva a kilátástalanságba. Aztán (már Hatvan határában, hiszen jól látszottak a pályáról a külvárosi házak) hirtelen vége szakadt a nyomorúságnak: besoroltunk a külső sávba, és már gyorsulni is kezdett a sor. A tudósító előkapta a kameráját, hogy megörökítse a nyilván szörnyűséges, több sávot elfoglaló baleset nyomait, ami ezreket rohasztott a pályán a péntek délutáni kánikulában, de érdekes módon az alábbi kép tárul elébe:
Hát ugye nem kell ahhoz valami nagy közlekedésszervezőnek lenni, hogy ha netán a rendőrautó, meg az a másik kocsi beáll a belső sávba, kicsit előbbre a baleset helyszínétől, akkor szabad marad a külső sáv, és a sokaknak nagyon macerás sávváltás helyett egyszerűen sávot vált a párhuzamos forgalom, és kisebb sebességgel, de folyamatosan haladhat a hétvégi csúcs. De ha ez nem megy, akkor tán a két autónak, ami elfoglalja (teljesen indokolatlanul) a leállósávot, talán előbbre kellene állnia úgy 80 méterrel, és a kétsávos forgalom akkor is lebonyolítható lett volna, főleg ha valaki irányítja is a nyomorult autósokat.
Ami itt volt, az hülyeség, kérem, vagy kisebb, vagy nagyobb, vagy ugyanakkora, vagy sokkal kisebb, vagy sokkal nagyobb – de hogy jól megszívtuk, az biztos! Ferenci Zoltán |