Batthyány-Strattman-díjat kapott dr. Bertalan Ildikó
Dr. Bertalan Ildikó, a Hősök tere 7. szám alatti háziorvosi rendelő családorvosa kimagasló szakmai munkássága elismeréseként Batthyány-Strattmann László díjban részesült. A díjat Semmelweis-nap alkalmából, július elején adta át a kerületi doktornőnek Balog Zoltán miniszter.
Bertalan Ildikót életéről és pályájáról kérdezte a Helyi Hírek:
– Mióta dolgozik a XVI. kerületben? Milyen a kapcsolata a Kertvárossal? – Pestszentlőrinci vagyok, a XVIII. kerületben születtem és ott is laktam sokáig, 20 éve költöztünk a családdal ide, a XVI. kerületbe. A SOTE általános orvosi karán végeztem az orvosi egyetemet, majd a diploma után a Péterfy Sándor utcai kórházban helyezkedtem el. Először a röntgen osztályra kerültem, de engem a belgyógyászat vonzott leginkább, így áthelyeztek a Szövetség utcai belosztályra. Ez az osztály látta el a XVI. kerületieket is. Ezen az osztályon 10 évig dolgoztam és Bédi Judit főorvostól sokat tanultam szakmailag. – Nagyon sok volt azonban a munka, az osztályon állandó betegfelvétel volt, 0-24 óráig, így gyakran előfordult, hogy egy héten akár 90 órát is kellett dolgozni. Ezt a család és a gyerek mellett nehéz volt megoldani, így amikor megüresedett a XVI. kerületben egy állás, megpályáztam. Rákosszentmihályra kerültem csoportvezető belgyógyász főorvosként. Három évet töltöttem el itt, majd a családdal Washingtonba költöztünk két évre, amíg a férjem diplomataként kiküldetésen volt. 1992-ben végül hazajöttünk.
A díjat Semmelweis-nap alkalmából Balog Zoltán miniszter adta át
– 1992 őszétől dolgozom háziorvosként a Kertvárosban. A kezdetben 800 fős körzetem 13 év alatt 2200 fősre növekedett. Az akkori egészségügyi tanácsnok, dr. Büki Tamás javaslatára a háziorvosok szakfelügyelő főorvosnak választottak – de erről a tisztségemről később le kellett mondanom, mert nem tudtam összeegyeztetni a megnövekedett háziorvosi feladaimmal Nagyon jó kollektívával dolgozom és dolgoztam együtt a XVI. kerületben, kiváló szakemberek a kollégáim. – Családi vonatkozása volt-e az orvosi pálya választásának? Nem volt, viszont már kicsi gyerekként is orvos szerettem volna lenni. Apukám közgazdász volt az Ikarusnál 1952 és 1972 között, így a közgazdász szakma is felmerült. Mivel már elsőre felvettek az orvosegyetemre, így a pályaválasztás eldőlt. Nagyon szerettem az orvosi munkában a manuális szakmákat, a sebészet is vonzott, végül azonban a belgyógyászat mellett maradtam. Később a családorvosi vizsgát is letettem. – Nehéz volt összeegyeztetni a családot a munkával? – Nem volt könnyű, de a szüleim sokat segítettek ebben, ők vigyáztak a fiúnkra, amikor dolgoztam. A férjem szüleire is mindig számíthattam. A kórházi munkát viszont a család miatt hagytam ott, bár nagyon szerettem. A háziorvosi munka a rendelőben négy óra hosszat tart, a látogatásokat pedig be tudom osztani a saját időm szerint, így a családra is több idő marad. A kerületi rendelőkben hívószámrendszer működik, mindenkinek számot kell húznia, így senki nem ronthat be mások előtt hozzám. Az előjegyzést is igyekszem pontosan tartani, így a rendelési idő sem csúszik, időben befejezem a munkát. – Volt-e emlékezetes esete a munkája során? – Egy nagyon rossz emlék máig megmaradt: egy cukorbeteg fiatalember egy átmulatott éjszaka után került be a kórházba, én pedig egyedül voltam ügyeletben, fiatalon. A férfi már kómás állapotban volt, és hiába próbáltam meg mindent, hogy segítsek rajta, nem sikerült. Később kiderült, hogy már olyan elváltozásai voltak, hogy esélye sem volt túlélni a helyzetet. Nagyon nehéz elfogadni egy orvosnak, hogy nem tud segíteni.
Akcióban a háziorvos: a riporter sem úszta meg vérnyomás-ellenőrzés nélkül..
– Mi volt a legnagyobb szakmai sikere? – Több ilyet is ki tudnék emelni. Súlyos, idős betegeket mentettem meg kollégáimmal az évek során. Azt is sikerként élem meg, hogy a betegeim között alig van szívinfarktusos, agyvérzéses, vagyis rendben vannak tartva, megfelelően el vannak látva az emberek. A fővárosban csupán két kerület vett részt egy emlőrákszűréses programban: az egyik a Kertváros volt. A betegeimet én is elküldtem a szűrésre, így több páciensem időben felismerhette a bajt és mindannyian szövődmény nélkül meg is gyógyultak. Ezt is sikerként könyvelhetem el. – Mik a további tervei? – Ha erőm még engedi, jó pár évet ledolgozom a pácienseim és a nővérke, Magdika körében. Szőke Katalin
|