Egy gyülekezet élete a 20. században
Pánczél Tivadar, aki 46 éven át állt a gyülekezet élén
Megható ünnepi könyvbemutatóra került sor április 12-én a Rákosszentmihály-Sashalmi Református Egyházközség templomában, ahol a helytörténeti könyvek újabb darabját mutatták be: Pánczél Tivadar tiszteletes írta meg a gyülekezet 20. századi történetét. Az eseményen megjelent Németh Zsolt, a Külügyi Bizottság elnöke, akinek lelkész édesapja együtt munkálkodott sok éven át Pánczél Tivadarral, s maga is szerepel gyerekként a könyvben. A különleges alkotást Kovács Péter polgármester mutatta be, majd Németh Zsolt és Pánczél Tivadar emlékezett vissza a hősi időkre – a könyvben írottak részévé váltak a történelemnek, s így vált annak részévé a XVI. kerület is, az összes szereplővel. (Az eseményről készült videofelvétel megtekinthető lesz a Helyi Hírek honlapján – www.helyihirek.hu)
Kovács Péter polgármester a neki dedikált tiszteletpéldánnyal – attól kapta, aki őt keresztelte itt a templomban
Történelem és Ige
Profán hasonlattal akár műfaji kísérletnek is lehetne nevezni a Kertvárosi Helytörténeti Füzetek 36. kiadványát, Pánczél Tivadar: Egy gyülekezet élete a 20. században című kötetét. A sokatmondó alcím: Krónika prédikációkkal, kézbevételkor világossá teszi, hogy nem szokványos helytörténeti anyagot olvasunk, pedig a történetek hangsúlyozottan kronológiai sorrendben sorakoznak a műben. Pánczél Tivadar 46 éven át szolgált a Rákosszentmihály-Sashalmi református gyülekezetben, 1955-2001-ig. A könyv első részében a szerző a gyülekezet kialakulásának történetét mutatja be. A második rész maga a szolgálat története. Páncél Tivadar „a szemtanú közvetlenségével” mutatja be az időszakot, a történet átível forradalmon, megtorláson, bemutatja a hitéletnek a kor ideológiától megkötött hétköznapjait, ünnepeit. Pánczél Tivadar szolgálatában a szokásos lelkészi tevékenység mellett feladatának látta a 70-es évek kevéshitű világában az „ifjúság lelki ébresztését és evangéliumi nevelését” valamint a nyolcvanas évek végén a romániai menekültek ügyének felkarolását is. A szerző munkatársaival, feleségével, Áci nénivel, lelkész kollégáival, presbiterekkel, felnőtt fiatalokkal: a gyülekezet tagjaival együttműködve családias közösséggé formálta a Rákosszentmihály-Sashalmi gyülekezetet. A krónika emlékezik, a tartalomjegyzékben az évekhez kötődő prédikációk pedig a hit megerősítését szolgálják. A bevezetőben azt írtam: műfaji kísérletnek is lehetne nevezni a művet, de belátom, jóval többről van itt szó. Egy hívő ember történelemszemlélete ez a mű, egy olyan hívő emberé, akit gyülekezete élére állított hitvallása és hivatástudata. (Széman)
|