Régebbi olvasóink még emlékezhetnek rá, hogy néhány éve – egészen pontosan 2010. márciusában – az egyik Magtár utcai ingatlanról 13 lovat fogott be, és szállíttatott el az önkormányzat. A telek külterületi részén élő ménes akkoriban nagy indulatokat kavart. A szomszédok szerint az állatok egymás között szaporodtak, és rettentően rossz körülmények között éltek. A változó nagyságú ménes az állatvédők és a média érdeklődését is felkeltette. 2007 és 2009 között rejtélyes módon több állatot is megcsonkítottak, egyet pedig megmérgeztek. A külterületi rész miatt a tulajdonosra nem vonatkozott a kerület állattartási rendelete, de az önkormányzat a beérkezett panaszok miatt többször is ellenőrizte a lovakat. Ilyenkor mindig szabálytalanságokat állapított meg, ami miatt bírságot szabott ki a lótartóra. Ő azonban egyetlen fizetési felszólításnak sem tett eleget, sőt egy ízben állítólag a Polgármesteri Hivatal két ügyintézőjét is bántalmazta. Az önkormányzat ezután egy hatósági állatorvost is felkért arra, hogy az állattartás körülményeit ellenőrizze. A szakvélemény lesújtó volt: a lovak állapota azonnali beavatkozást igényelt. A kerület jegyzője ezért elrendelte a lovak elszállítását a Magtár utcai telekről, és ezzel együtt az állattartást is megtiltotta a területen. Egy márciusi reggelen a Polgármesteri Hivatal környezetvédelmi szakemberei, egy Pest megyei lómenhely képviselői, és az állatbefogók erős rendőri kísérettel kimentek a tanyára, ahol több mint ötórás küzdelemmel (és egy állatorvos által beadott nyugtatóinjekcióknak köszönhetően) valamennyi lovat befogták, lószállításra alkalmas teherautóra rakták, és a kijelölt helyre, egy Pest megyei állatmenhelyre szállították őket. A történet aztán a bíróságon folytatódott, a lovak gazdája ugyanis nem kívánt lemondani az állatok tulajdonjogáról. A pereskedés egészen a közelmúltig eltartott, addig a 13 állat az őrbottyáni Bottyán Equus Menhelyen éldegélt. A telepet működtető közhasznú alapítvány képviselője, Rédei Attiláné kérdésünkre elmondta, hogy a lovak műtétjeit és a tartását közel két éven át az állam finanszírozta. – A 13 lóból 15 lett, mivel két kanca már vemhes volt a befogáskor. A ménes egyébként két csődőrből, két heréltből és kilenc kancából állt. Akadt köztük egy-két csikó is. Sajnos az állatok nagyon rossz bőrben voltak, többen közülük maradandó károsodást szenvedtek. Az egyik lónak például a befogásakor triplájára volt dagadva a lába, a gazdája szerint azért, mert valamivel megvágta, amit ő Betadinnal kezelt. Nos, kiderült egy acélhurok volt a lábán, mely már az állat csontjába vágott. Ez a ló örökre sánta marad. A bíróság nemrég kimondta, a XVI. kerületi férfi nem kaphatja vissza az állatokat. Ezzel azonban az állami támogatás is megszűnt, az alapítvány tehát dönthetett: vagy örökbe fogadja az állatokat, vagy gazdát keres a számukra. Ez utóbbit választották, és az egyik népszerű közösségi portálra feltették, hogy a lovak ingyen elvihetők. A hírt több ezren osztották meg, a lehetőségre pedig közel hétszázan jelentkeztek. Ezek többsége azonban már az első rostán kiesett. – Volt, aki egy vágóhídról hívott bennünket, de az egyik állatra egy Olaszországba menő kamionos is jelentkezett. Mi azonban nem megszabadulni akartunk a lovaktól, hanem gazdát keresünk nekik, ezért csak olyan embernek adjuk az állatokat, aki alkalmas a lótartásra, ezen kívül vállalja, hogy soha nem adja el, nem fedezteti a pacikat, és lehetőséget biztosít a számunkra, hogy időnként magunk is ellenőrizhessük az állatok tartását. A lovak menhelyen történő tartásának állami finanszírozása december végén jár le. A menhely szakemberei pedig már napok óta járják a jelentkezőket, hogy személyes tapasztalatokat szerezzenek a lovak leendő otthonáról. Az állatok újdonsült gazdáit a legalkalmasabb jelöltek közül fogják majd kisorsolni. Rédei Attiláné még elmondta, hogy az árpádföldi ménes legidősebb lovát maguk fogadják majd örökbe, az az állat ugyanis a többinél nagyobb figyelmet és több törődést igényel. R. T. |