Autók a járdán a Hősök terei szakrendelő előtt A közlekedési szabálysértésekkel kapcsolatban rengeteg változás lépett életbe július elsejével, többek között az is, hogy a járdán való parkolás a közigazgatási bírság hatálya alá esik. Így az az autós, aki a járdára feláll, csak onnan veszi észre, hogy valami rosszat követett el, hogy megjön a csekk 30 ezer forintról. A rendőrök most már gyakran PDA-val járnak, lekapják az autót, és a kép már utazik is a bájtok szárnyán az ügyeletes szabálysértési ügyintézőhöz, akinek csak annyi dolga van, hogy kiszabja a bírságot, kiküldi a levelet – az autós meg fizethet. Mindez teljesen rendben is lenne, mert ideje az autósokat rendre szoktatni. Ám most kaptam szeptember végén egy bírságlevelet, ami arról tudósít, hogy június 2-án (!) a kerületben valahol felálltam a járdára a kisautómmal. Privát szerencsém, hogy ez nem július 1. után történt, mert akkor vaskosabb lenne a büntetés. Csakhogy ugye igen sok mostanában a változás az országban, most kezdem csak az Alkotmányt megtanulni, s én bizony még nem jutottam el a szabálysértési rendeletig. Rossz szokásaim részben az átkosban, részben a Gyurcsány-érában gyökereznek, s bár igyekszem javuló tendenciát mutatni, egycsapásra önként és dalolva bizonyára nem fogok megjavulni. Szóval ezt úgy értem, hogy ha például a hatósági közeg figyelmeztet, hogy eztet aztán ezután már nem szabad (például büntetlenül felállni félkerékkel a járdára), akkor nem állok félkerékkel a járdára, mert tudom és megértem, hogy ez nagyban akadályozza az országunk kilábalását a válságból. De ha én június 2-án felállok a járdára, és erről szeptember 27-én érkezik meg a büntetés, akkor itt már baj van. Mert az ember ugye szokások rabja, s ha például a Sashalmi piacra megyek, akkor legszívesebben a Cip-Szerviz előtt állok meg, több különféle oknál fogva. Márpedig ott csak a járdán van hely, ott áll mindenki. Vagy ha a Hősök terei sztk-ban, gyógyszertárban akad dolgom, akkor szintén felállok a járdára, mint mindenki. S ha eközben hetente kétszer lepédéáz (PDA-z) egy rendőr, aztán négy hónapra jegelik az ügyet (hogy lehetőleg minél többször elkövessem – megrögzött rossz szokásaim következtében – ugyanazt a szabálysértést), akkor az már a kifosztás kategóriájába tartozik... Szóval remegve várom a postást, és immár nem állok sehol a járdára, de ha mindaz megjön, amit (ismétlem, korábbi rossz szokásaimat követve) június 2-től szeptember 27-ig elkövettem, akkor fel kell vennem valami nagyobb hitelt, és keblem büszkeség dagasztja majd, hogy én egyedül mit le nem róttam az államadósságból. Már csak abban reménykedhetem, hogy a rend őrei sem mindig olyan éberek... (F) |