Kolléganőm a minap meséli, hogy ő mostanában mindent megreklamál, ami nem tetszik neki. Ő az „ami a szívemen, az a számon” típus, jó nagy adag igazságérzettel megáldva. Az aktuális reklamációját a Vidámparkban adta elő. Történt ugyanis, hogy két gyerekkel elindult a Vidámparkba, s a pénztárnál az alábbi lehetőségek álltak rendelkezésére: gyerekjegy és felnőttjegy, az utóbbi 4700 Ft-ért. Jobb ötlet híján megvette a felnőttjegyet magának, majd bekísérte a gyerekeket, hogy megnézhesse ahogy azok pörögnek-forognak, dodzsemeznek, és így tovább. Egy idő után egyre jobban felment benne a pumpa, hogy miért is kell neki kifizetni 4700 forintot azért, hogy pusztán „néző legyen a nézőtéren”? Mert ha ő is felhasználná valamire, akkor jó. De esze ágában sem volt bármire is felülni. Miért nincs kísérőjegy? Ezzel a gondolattal mindjárt be is ment az irodára, és előadta a problémáját. Hát nincs kísérőjegy, válaszolták. De képzeljék el – érvelt kolléganőm –, amint egy háromgyerekes család a két szülővel el szeretne jönni, hogy a gyerekeik szórakozhassanak, csak a két szülő a semmiért kifizet csaknem tízezer forintot! S milyen szolgáltatást kapnak cserébe? Nézhetik csemetéiket büszke mosollyal? Azt otthon is megtehetik. Ha lenne kísérőjegy, ezért az élményért akár 1000-1500 Ft is kifizetne az ember szó nélkül, de 4700 Ft/fő talán kicsit túlzás! Az érv hatott: nincs kísérőjegy, ezért visszaadták neki a teljes árat… Na, ezért megyek én inkább az Erzsébet-ligetbe, ahol gyereknap, majális és egyéb alkalmakkor rendszeresen kitelepülnek vásári vidámparkosok, dodzsem, körhinta kicsiknek és nagyoknak, ennyivel még az én 10 éves gyerekem is boldogan megelégszik. És ingyen nézhetem! Szőke Kati |