Mátyáskert Vendéglő épülete, mellette az árnyas kerthelyiség
Meglátogattuk a Mátyáskert Vendéglőt, ahol ez év elejétől új vezetés vette át az irányítást. Kíváncsiak voltunk, milyen most ez az elmúlt évtizedekben hányatott sorsú intézmény, és arra, mit jelent az, hogy „nem csak vendéglő”, mert ezzel a szlogennel, már több hirdetésükben is találkoztunk. Leültünk az árnyas, barátságos kerthelyiségbe, ahol a felszolgáló épp egy fiatal párnak hozta ki az ebédből el nem fogyasztott, elcsomagolt ételt – tudvalévő, hogy itt olyan hatalmas adagokat adnak, hogy képtelenség mindet megenni, ezért aztán a vendégek többsége „útibatyuval” távozik, hogy a következő étkezésre se legyen gondja. A vendéglő azonban fel van készülve erre, és a higiénikus csomagolásba minden belefér, ami a vendég bendőjébe már nem... Megkérdeztük hát a felszolgálót, bent van-e az üzletvezető? Szerencsénk volt, és egy perc múlva már egy kávé mellett beszélgettünk a teraszon Dévai Miklóssal, aki szívesen mesélt nekünk jelenről, jövőről, terveiről.
– Mit ért ön a „Nem csak vendéglő” kifejezés alatt? – kérdeztük meg végre.
– Azt gondolom, hogy ebben tömören minden benne van, ami a filozófiánk alapvetése. Most elkezdhetném sorolni, hogy milyen finomak az ételeink, hogy mekkorák az adagok, hogy udvarias a kiszolgálás, stb. Nem teszem, mert ez a természetes, ez a minimum, amit a vendégek elvárnak egy vendéglőtől.
Feltettem magamnak azt az egyszerű kérdést, hogy mi az a többlet, amiért bejön a vendég, és ha egyszer bejött, akkor vissza fog jönni máskor is. És persze van sok olyan – egyébként nagyon fontos dolog –, amiben előre léptünk (választék, gyermek étlap, stb.), ezek azonban mind technikai részletek, és a lényeg egészen más. A lényeg, ami számít: az maga az EMBER.
– Ugye, azért embert nem esznek a Mátyáskertben?
– Nem, mert bűncselekmény... De félre a tréfával! Komolyan gondoltam, amikor az embert helyeztem előre, akár a „Vitéz pecsenye” elé is. Most jöjjön néhány szó magunkról, és talán érthető leszek. Kollégám, Horváth László, magyar tanárként vágott bele a vendéglátásba, én egykor matematikát hallgattam, most is hobbim a természettudomány. Az emberek pedig szeretnek beszélgetni. És velünk lehet, mert mi is szeretünk. Bármiről. Mert ez NEM GYORSÉTTEREM! Jönnek családok gyerekekkel, akik eljátszhatnak a kertben, szerelmes párok este elbújhatnak a fáklyafényes éjszakában. Családi rendezvényeken (esküvők, keresztelők, születésnapok, stb.) ahol sok a kisgyermek, még a pelenkázást is meg tudjuk oldani egy külön teremben.
Felmértük az igényeket, megpróbálunk mindenki kedvére tenni. Jönnek fiatalok, akik csak egy sör vagy cappuccino mellett beszélgetnek a teraszon. Akik a hagyományos „magyaros” ízeket szeretik, már visszajárnak hozzánk, de gondolunk azokra is, akik a könnyebb mediterrán ételeket szeretik. Hétvégenként nyílt tűzön készül a bográcsgulyás, fatüzeléses kemencében a csülök, de a nyári melegben egy Paradicsom Caprese, vagy Görögsaláta is várja azokat, akik számára fontos az egészséges táplálkozás.
– Sikertörténet-e ez a fél év, vagy még sok a megoldatlan probléma?
– Természetesen rengeteg a gondunk, a gazdasági válság a vendéglátóiparban különösen érezteti a hatását, és minden kisvállalkozás borotvaélen táncol, de ezzel együtt kell élnünk. A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Tehát, még nem sikertörténet, de azt talán mondhatom, hogy jó irányba megyünk.
– Ha lesz siker, annak mi a titka, illetve mit tart legfontosabbnak a sikerhez vezető úton?
– Vezetőként legfontosabbnak azt tartom, hogy legyen egy csapat. Egy olyan jó hangulatú családias társaság, ahol mindenki jól érzi magát, a kollégák összetartanak, és a konyhai kisegítő, a szakács, a pincérek, és a vezetők átérzik az intézmény iránti felelősségüket. Ez az, ami már megvalósult. A kollégáim nem csak a vendégek előtt mosolyognak, jó kedvvel végzik a dolgukat, és ezt észreveszi a vendég is. A jó hangulat pedig átragad mindenkire.
– Miért használja következetesen a „vendéglő” megnevezést az „étteremmel” szemben?
– Nos, az étterem az csak a táplálkozást jelenti. Germán és latin nyelveken „Restaurant”, vagyis újratöltés. A „Vendéglő” az valami nagyon más. Az hangulat, kikapcsolódás, érzés. Krúdy, és Latinovits. Kell ehhez hozzáfűzni valamit?
– Tényleg nem. Köszönjük a beszélgetést, és sok sikert kívánunk! (x)