Begyűjtöttünk Különböző Véleményeket

Nem túlzás kijelenteni, január 12-én leállt az élet Budapesten. A BKV dolgozói ugyanis meghatározatlan időre sztrájkot hirdettek. A szakszervezeti vezetők szerint ezt a lépést az indokolta, hogy a BKV menedzsmentje a kollektív szerződések lejártát követően egy olyan dokumentumot akart aláíratni a dolgozókkal, melyben azok körülbelül 15.000 Ft-os jövedelemtől estek volna el. A BKV dolgozói nehezményezték ezt a lépést, ezért többségében csatlakoztak a sztrájkhoz. A szakszervezeti vezetők a hét minden napján tárgyaltak a menedzsmenttel. de ezek a tárgyalások általában hamar megrekedtek, a felek ugyanis nem engedtek az álláspontjaikból. Természetesen magunk is kíváncsiak voltak a sztrájk hátterére, s mivel a kerületi közutakon nem igazán találkozhattunk buszvezetőkkel, ellátogattunk a cinkotai buszgarázsba, ahol viszont sok kerületi ismerősbe botlottunk. Már a buszgarázs bejáratánál nagybetűs felirat tájékoztatta az érkezőket a sztrájkról. A telepre belépve elsőként a teli buszparkoló fogadott bennünket, majd beljebb haladva már kisebb-nagyobb egyenruhás embercsoportokba botlottunk.

– A buszvezetők ugyanúgy bejönnek a munkahelyükre, mint tették azt korábban, csak ezúttal nem veszik fel a munkát – magyarázta ezt a nyüzsgést házigazdánk, Wittinger Zoltán, a Cinkotai Autóbusz Szakszervezet (CINASZ) alelnöke. Aki természetesen nem mellesleg XVI. kerületi gyökerekkel rendelkezik. – A mostani sztrájk egyik nagy pozitívuma (anélkül, hogy látnánk a végét) az, hogy a dolgozók magukénak érezték az ügyet, és száz százalékban csatlakoztak a sztrájkhoz.

Mit csinál a buszvezető sztrájk idején? Újságot olvas, másokkal kártyázik, cigarettázik, és mindezen cselekedetek közben folyamatosan érdeket véd. Elsősorban a saját érdekeit, amiért látszólag tűzbe is menne. A buszvezetők nagyon népszerű embereknek bizonyulnak sztrájk idején, a cinkotai buszgarázsban is egymásnak adták a kilincset az újságírók és a különböző tévétársaságok.

– Szokatlan ez a helyzet, hisz mi az év ezen szakaszában arról szoktunk tárgyalni a munkaadókkal, hogy mennyivel több bért tudunk kicsikarni a dolgozóink számára. Ehelyett most azért kell harcolnunk, hogy legalább azt a pénzt megkapjuk, amennyiért tavaly dolgoztunk – indokolta a sztrájkot az alelnök.

– Hogy miért sztrájkolok? Mert nagyon feldühített az, amit a tévében különböző politikusoktól hallottam – szólt közbe egy XVI. kerületben lakó buszvezető. – Azt merik mondani, hogy a buszvezetők jól keresnek, és azért sztrájkolnak, mert a soknál is többet akarnak. Mondják ezt nekünk, miközben egyrészt politikai szinten, másrészt a BKV menedzsmentjében is egymást érik a korrupciós ügyek. Amennyi pénzt a BKV-tól elloptak, annyiból már le lehetett volna cserélni az elöregedett fővárosi buszokat, és a dolgozók bérét is emelni lehetett volna.

– A kollektív szerződés hiányában a munka törvénykönyve alapján dolgozunk – tette hozzá egy másik, szintén idegesnek tűnő kolléga. – Elmagyarázom, mit jelent az osztott műszak: dolgozom reggel 5-től 8-ig, majd két-három órát pihenek a garázsban – lehetőleg a lakásomtól legmesszibb garázsban, nehogy haza tudjak menni, majd 13 órától dolgozom egészen estig. A családomat jószerivel ugyanúgy fogom látni, mint ahogy a hajnalban is láttam: mindenki alszik. Hát kérem, én nem kérek ebből!

A BKV-dolgozók (nem csak a buszvezetők, hanem a villamos-, a troli- és a metróvezetők is idetartoznak) kollektív szerződése év végével lejárt, és a cég által kínált új szerződésben már 15.000 Ft-tal kevesebb összeg szerepelt.

– A kollégákat és személy szerint engem is felbőszített az a sok csúsztatás, ami a BKV-dolgozók bérével kapcsolatban – hála a politikusoknak – napvilágot látott – vette át a szót ismét kalauzunk, Wittinger Zoltán. – A tévében csak úgy dobálóztak a számokkal: 250-260 ezer forintos átlagbéreket emlegetve. Mondták azt is, hogy a személyi jövedelemadó változtatása révén 13%-kal nőtt a bérünk. Persze, az ÁFA növelésével járó bércsökkenést már elfelejtették kommunikálni.

Egy buszvezető kezdő órabére 900-1200 forint közé tehető. Ha a munka törvénykönyve szerinti időben foglalkoztatják, akkor havonta 185.000 forint az alapfizetése. Természetesen bruttó, amit ebből hazavisz, az maximum 90-100.000 forint. Ha többet akar keresni, akkor éjjeli, vagy hajnali, esetleg vasár- és ünnepnapi műszakot vállal. A buszvezetők ritkán váltják a munkahelyeiket. A sofőrök tehát megszokták már a fizetési rendet, sokan ennek tükrében vettek fel hitelt.

– Hogy mit várunk a sztrájktól? – kérdezett vissza az egyik buszvezető -, hát azt, hogy a kollektív szerződésünk marad a régiben. Az ellopott pénzekhez mérten nem nagy összegről van szó, azt viszont nem engedjük, hogy elvegyék tőlünk. Ha kell, akkor a végsőkig ki fogunk tartani. Hozzáteszem, mi nem szeretünk sztrájkolni, ez a helyzet nekünk sem jó, de tisztában vagyunk azzal, hogy az egészségüggyel és a pedagógusokkal szemben nekünk lehetőségünk van ehhez az eszközhöz folyamodni, ráadásul azt is tudjuk, hogy a sztrájkunk sem marad észrevétlen. Azt kérem az utasoktól, legyenek türelemmel, és fogadják el, hogy mi nem csak magunkért, hanem értük is sztrájkolunk.

Az utasok egy része türelmes volt, de ahogy múltak a sztrájknapok, úgy vesztették el egyre többen a türelmüket.

– Pedagógus vagyok, három gyermekem van, és már elegem van abból, hogy minden reggel ki kell találnom, és meg kell terveznem a munkahelyemre való bejutást. Arról nem is beszélve, ha a buszvezetők sztrájkolhatnak, akkor mi mit szóljunk. A fizetésünk miatt mi is tudnánk sztrájkolni. Képzelje el, mi lenne, ha az ápolók, az orvosok, a pedagógusok, a köztisztviselők, a rendőrök és a mentősök, de sorolhatnám még ki mindenki, egyszerre sztrájkolnának. Mert azt elhiheti, hogy minden réteg tudna panaszkodni. Az a baj, hogy a BKV-sztrájk nem azokat sújtja, akik miatt ez a helyzet kialakult, hanem bennünket, kis embereket. Mi vettük meg kis pénzből a bérletünket, amit most nem vagy csak alig tudunk használni. Ezt a kárunkat például ki fogja majd nekünk megtéríteni? Szerintem senki.

A mostani BKV-sztrájk a rendszerváltást követő két évtized legnagyobb dolgozói ellenállása volt. Ezt már akkor is nyugodtan leszögezhetjük, ha írásunk pillanatában még csak annyit tudni, hogy a sztrájk immár öt napja tart, és egyelőre még nem látni a végét. Hogy a többi ember türelme meddig tart, azt még kevésbé lehet tudni. Az utasok egyelőre még nem hirdettek sztrájkot a buszvezetők ellen. (S)