|
A kétszeres Európa-bajnok és olimpiai bronzérmes súlylökőnek nimbusza van a XVI. kerületben. Köszönhetően annak is, hogy a rákosszentmihályi sportbarátok 2007-ben létrehoztak egy olimpiai baráti kört, és azt Varjú Vilmosról nevezték el. A szervezet azóta hónapról hónapra hallat magáról, és azzal, hogy négyhetente neves sportembereket hív meg a kerületbe, egyrészt önmagára, másrészt a névadóra is rendszeresen felhívja a sportbarátok figyelmét.  A kiváló súlylökő fia, ifjabb Varjú Vilmos 2007. őszén részt vett az édesapjáról elnevezett olimpiai baráti kör alakuló ülésén, azóta viszont csak a sajtóból követte a klub működését. 2009. november 12-én azonban nem csak ő, hanem a kiváló súlylökő özvegye is elfogadta a baráti kör meghívását (ők ltáhatóak képünkön). Tették ezt azért is, mert a klub soron következő vendégei azok a nehézatléták voltak, akik egykoron Varjú Vilmos pályatársaként szereztek hírnevet önmaguknak. A nehézatlétikának négy szakága van: a súlylökés, a gerelyhajítás, a diszkoszvetés és a kalapácsvetés. A magyar sporttörténetben valahogy úgy alakult, hogy az atlétikán belül mindig – ma is így van – a nehézatléták voltak a legsikeresebbek. A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör novemberi vendégei között volt dr. Ekschmiedt Sándor háromszoros olimpikon kalapácsvető, dr. Szécsényi József kétszeres olimpikon diszkoszvető és Kulcsár Gergely négyszeres olimpikon gerelyhajító, aki az 1960-as római olimpián és a 68-as mexikóvárosi olimpián egyaránt bronz, a 64-es tokiói ötkarikás játékokon pedig ezüstérmes volt. A vendégekben nem csak a nehézatlétika, és nem csak a sikerekben gazdag sportmúlt volt a közös, hanem az is, hogy mindhárman komoly, tudományos karriert tudhatnak magukénak a civil életben is. Sportpályafutása befejezése után dr. Ekschmiedt Sándor és dr. Szécsényi József egyaránt egyetemi docensként, Kulcsár Gergely pedig egyetemi adjunktusként szolgálta a magyar sportot. A három kiválóság természetesen nem csak önmaga pályafutásáról, nem csak a magyar atlétika jelenlegi helyzetéről, hanem a Varjú Vilmoshoz fűződő barátságáról is mesélt a november 12-i rendezvényen. A vendégek kifogyhatatlanok voltak az anekdotákból, de akadt a hallgatóság körében is olyan személy, aki maga is közel állt Varjú Vilmoshoz. Varga Ferenc rákosszentmihályi sportszakíró volt az, aki 2007-ben a névválasztás során Varjú Vilmos nevének felvételét javasolta. A 2009. november 12-i rendezvényen felállva azt mondta: „Sajnálom, hogy a nehézatlétika szentmihályi bemutatkozása foghíjas volt, és a súlylökőknek fenntartott szék üresen maradt. Varjú Vilmosnak ugyanis még mindig köztünk lenne a helye. De, ha már a sors közbeszólt, és a Mindenható másképpen rendelkezett, akkor nekünk, utódoknak kötelességünk ápolni Szentmihály legnevesebb sportolójának emlékét.” (M) |
